Barátod vagy ellenséged a maximalizmus?

 Olvasási idő: 3:30 perc

Folyton elégedetlen vagy önmagaddal? És környezeteddel? Munkatársaiddal, családoddal? Soha nem jó, amit és ahogy csinálnak? Úgy érzed, soha semminek nem érsz a végére? Szoktad azt gondolni, hogy úgyse lesz jó (tökéletes!), amit csinálsz? Ezért neki sem állsz? Lehet, hogy Te is maximalista vagy!

A maximalizmus lehet pozitív és negatív hatással is az életünkre, attól függően, hogyan viszonyulunk hozzá. Ebben a bejegyzésben a sokak életét megnehezítő maximalizmusról, azaz a tökéletességre törekvésről, és annak lehetséges kezeléséről olvashatsz.

...csak legyen minden tökéletes!

Mit is jelent a pozitív maximalizmus? Kik azok, akik így élik meg a tökéletességre törekvést?

Ők azok az emberek, akiket maximalizmusuk előre visz. Ők azok, akik szeretik és elfogadják önmagukat, keresik a kihívásokat és nem félnek a kudarcoktól, hibáktól. Tanulnak azokból, ezáltal folyamatosan fejlődnek. Jól érzik magukat a bőrükben. Nem esnek túlzásba, tudják, hol vannak a határaik. Amíg így érzel, így éled meg kihívásaidat, addig nincs probléma.

Ezzel szemben azok, akiket negatívan érint a maximalizmus, rengeteg félelemmel találkoznak.

Elégedetlenek önmagukkal, teljesítményükkel, ezért állandóan újra és újra csinálják a feladataikat. Vagy éppen neki se állnak, halogatnak. Mert úgyse tudják olyan tökéletesen elvégezni, ahogy azt önmaguktól elvárják, vagy ahogy gondolják, hogy mások elvárják(!). Nem tudnak lazítani, ezért egy idő után kiéghetnek, alacsony lesz a hatékonyságuk és állandó rágódás, félelem, szorongás, kétségek és határozatlanság, motiválatlanság, alacsony önértékelés kíséri őket. A környezetük tart tőlük, hiszen ők azok, akik elvárásainak úgysem lehet megfelelni. Mindezzel könnyen egy negatív spirálba kerülhetnek.

A maximalizmus gyökere a "nem vagyok elég jó" érzésből fakad. 

Sokszor gyerekkorunkból, szülői elvárásokból hozzuk. Mert mindig maximumot vártak el a szüleid. A bizonyítványodban a négyes sem volt elég jó, hiszen van annál jobb jegy is. És ennek eredményeként sokszor felnőttként is azt gondolod, hogy csak a tökéletes az elfogadható, legalább 110 %. Pedig ilyen nincsen, ez egy nem vagy nehezen teljesíthető elvárás! És miért is lenne szükség a 100 %-nál többre. Egyáltalán mindig kell a 100 %? És mindenben?

Hoztunk néhány tippet ahhoz, hogy kezelni tudd, esetleg pozitívan éld meg maximalizmusod! 

A tökéletességre törekvés ne gátoljon, sokkal inkább segítsen a jó eredmények, az elég jó élet és teljesítmény elérésében.

1. Tudatosítsd magadban, hogy tökéletes nem létezik! Az elég jó is elég jó! Figyeld a visszajelzéseket és értékelj időnként!

• Elfogadta a főnököd az elkészített anyagot? Vagy módosítanod kellett rajta? Mit módosítottál? Mennyire lett így szerinted, a te elvárásaidnak megfelelően TÖKÉLETES az anyag? Ha még tudnál rajta dolgozni, de a főnököd szerint megfelelő, akkor MEGFELELŐ! Hidd el!
• Megint utolsónak hoztad el a gyerekedet az óvodából? És ez hogyan hatott rá? Mit érzett? Nehezményezte vagy jót játszott az óvó nénivel? Mit tudnál tenni azért, hogy időnként korábban érj oda érte?
• Úgy érzed, rosszul sikerült az üzleti partnereknek tartott prezentációd? Valóban? Ők mit jeleztek vissza? Legközelebb mit kell máshogy csinálnod?

2. Mindig saját magadhoz mérd magad, ne más teljesítményéhez! 

• Magadnak akarj megfelelni, ne másoknak! 
• Ha azt látod, hogy fejlődsz, akkor teljesen mindegy, hogy a kollégád sokkal jobban tudja, sokkal előbb végez, sokkal..., hiszen ha folyamatosan haladsz, javítod teljesítményedet, te is el fogsz jutni a vágyott szintre. Persze akkor, ha te is ezt akarod. Tényleg akarod?

3. Fogadd el, hogy a teljesítményed (mindenkié!) ingadozó! 

• Nem tudunk mindig egyformán (jól) teljesíteni! 
• Mert ma éppen úgy ébredtél, hogy semmi sem volt jó. 
• Elfogyott a kávé és tegnap nem vettél újat... Majd veszel egy ízesített capuccinót munkába menet! 
• Aztán a gyerek addig húzta az időt, amíg éppen hogy odaértetek az iskolába, munkahelyre. De odaértetek! 
• Kifogyott a kedvenc tollad, amikor írni szerettél volna vele... Volt másik?

4. Ne félj a kudarctól, használd ki, tanulj belőle! 

Mindig tanulhatunk hibáinkból. Értékeljük, elemezzük az elvégzetteket és vonjuk le a következtetéseket: legközelebb mit kell vagy mit nem kell csinálni, mit kell máshogy, miből kell több, miből kevesebb. Használd ki a hibázást, tanulj belőle, fejleszd magad! Ne kudarcként él meg!

Ne félj a hibázástól!

5. Gondold át, mik azok a területek, ahol tényleg maximumot kell nyújtanod és mik azok, ahol elég a kevesebb is! 

Biztos vagyok benne, hogy nem minden területen kell mindent neked és tökéletesen csinálni. Bizonyos feladataidat delegálhatod. Ha nem a munkahelyeden, akkor otthon. Más is el tud mosogatni, meg tud teríteni, stb. Mondj nemet, ahol és amikor van rá lehetőséged! Vagy éppen mondj igent, ha egy munkatársad szívesen megoldana egy számára testhezálló feladatot, vagy előremutató ötlettel hozakodik elő.

6. Ismerd meg önmagad, erősségeidet, képességeidet, korlátaidat! 

Ha jobban megismered magad, reálisabb lehet a saját magaddal szembeni elvárás is. Lehet, hogy nem vagy jó helyen! Lehet, hogy mélyen belül nem is erre vágysz. Szívesebben csinálnál mást...

+1. Vágj bele, ne halogass, egyszerűen csak csináld!

Ha addig javítgatod, alakítgatod, módosítgatod, amíg tökéletes nem lesz, akkor soha nem leszel készen vele. Ha a feladatnak tétje van, akkor...?

Csak csináld!

Összefoglalva tehát: amíg az izgalom, a lelkesedés, az ismeretlen vagy újabb erőket kívánó kihívás, a tanulási vágy fokozza a teljesítményedet, addig minden rendben is van. Ha azonban a maximalizmusod negatív hatásait érzed magadon, változtass! Ha egyedül nem megy, ne félj segítséget kérni!